2011. december 22., csütörtök

Pikáns pulyka-Stroganoff

Egy igazi ünnepi ínyencség!

Ez a pulykamell nem az uborkától, hanem a pikáns tejfölös mártástól lesz igazán különleges.
Hozzávalók 4 fő részére:
·     
       70 dkg pulykamell vékony csíkokra vágva
·         1 nagy fej vöröshagyma apróra vágva
·         25 dkg gomba tisztítva, szeletelve
·         25 dkg mélyhűtött zöldborsó
·         1,5 dl tejföl
·         2 evőkanál liszt
·         3 dl marhahúslé (vész esetén kockából)
·         2 evőkanál mustármag
·         1 evőkanál mák
·         3 dkg vaj finoman felolvasztva
·         3 evőkanál olívaolaj
·         1 mk. só
·         frissen őrölt fekete bors
·         pár csepp citromlé
·         Díszítési lehetőség: friss zöldfűszer ágak (kakukkfű, rozmaring), illetve 1-2 szelet pirított gomba és tejföl
Köret: 25-30 dkg tagliatelle tészta, de ha igazán finomat akarunk: 50 dkg lisztből, 4 tojásból és egy nagy csipet sóból tésztát gyúrunk és szélesmetéltet készítünk…
Elkészítés: Az olajat egy nagy lábasban melegítsük fel és erős lángon süssük benne félkésznél kissé tovább a sózott, borsozott pulykamellet. Vegyük ki a húst egy tányérra és az olajon pirítsuk meg a hagymát. Adjuk hozzá a gombát és kb. 5 percig pároljuk. Csökkentsük a lángot minimumra és a hagymás gombát szórjuk meg liszttel, majd kevergessük kb. 3-4 percig. Emeljük közepesre a hőmérsékletet és tegyük a lábasba a húslevet is. Állandó kevergetés mellett forraljuk fel, majd kis lángon sűrítsük be a mártást. A húscsíkokat tegyük vissza a lábasba, adjuk hozzá a borsót, és fedő nélkül főzzük kb. 5 percig. A tejfölt (2 evőkanál díszítésnyi kivételével) keverjük össze a mustármaggal és adjuk a gombás húskeverékhez. 1-2 percig még kevergetve főzzük. Pár csepp citromlével készre ízesítjük.
A főtt tésztát tegyük rá az olvasztott vajra, szórjuk meg mákkal (nem darált!), és előmelegített tálra helyezve öntsük a közepébe a gombamártásos húst. Locsoljuk meg tejföllel és díszítsük ízlés szerint.

2011. december 13., kedd

Kalácskoszorú - avagy ne már mindig bejgli!

Többször sütöttem már ezt az ötletes kalácskoszorút. Nagyon szeretem, hogy remekül variálható a tölteléke!
 A receptet, ha jól emlékszem, Gabojszánál is láttam Mákvirág néven, de Limaránál is megcsodáltam már. Persze kissé átalakítottam a családnak, illetve nem fordítom ki a szeleteket sütés előtt, mert nekem akkor túlságosan ellapul a kalács.
Nagyon látványos megoldás bejgli helyett, ráadásul a sült dió sokkal jobban érvényesül benne!
Hozzávalók:
    55 dkg finomliszt
    3 dl tej
    1 nagy csipet só
    1 tojás + 1 sárgája
    3 ek. cukor
    0,5 dl olaj
    2,5 dkg élesztő

A szokásos módon előbb kovászt készítek kb. 10 dkg lisztből, 1 dl tejből és az élesztőből 10 perc alatt. Hozzákeverem a többit és kalácstésztát dagasztok. Letakarva duplájára kelesztem, majd lisztezett felületen kb. 2-3 mm vastag téglalapot nyújtok belőle.
Töltelék:
    25 dkg őrőlt dió
    10 dkg cukor
    1 csapott mokkáskanál fahéj
    1 citrom reszelt héja
    kb. 5 dkg aprított aszalt sárgabarack
    kb. 5 dkg reszelt vagy apró kockára vágott marcipán
    3-4 evőkanál pikáns lekvár (sárgabarack vagy más is lehet)
A tésztát megkenem lekvárral, megszórom a dióval, amiben elkevertem a fahéjat és a citromhéjat, majd meghintem az apróra vágott aszalt sárgabarackkal és marcipánnal. Feltekerem mint a beiglit.
Egy nagy, picit kivajazott sütőlemezre sütőpapírt terítek és a feltekert tésztát átemelem rá. Karikába hajtom és szépen összeillesztem. Egy éles késsel kb. másfél ujjnyi vastagon bevagdosom és picit elfordítom oldalra, hogy a töltelék egy része pirulhasson is.
Letakarva kb. 30-35 perc alatt újra kelesztem, lekenem tojássárgájával és 170-180 fokra előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt készre sütöm.

Olasz módra - búzacsírás kenyér


A párom rengeteget utazik, és tündérien találékony, bár néha meghökkentő meglepetésekkel tér haza.
Egyik veronai útjáról (ahol azért annyi minden van...) vagy tucatnyi különböző liszttel tért meg. Remekül szórakoztam a figyelmességen, majd megpróbáltam felnőni a feladathoz. Mivel olasz szókincsem elég csekély és csak a gasztronómiai alapokra korlátozódik, a neten böngésztem, vajon miféle lisztek sorakoztak fel kamrámban. Nem sokra jutottam, így vállvonogatva bekevertem az egyiket (búzacsírás, korpás? kenyérlisztnek azonosítottam) öregtésztának - talán ad némi plusz zamatot egy fehér kenyérnek. Persze, ahogy ez lenni szokott, rögtön elkezdtem álmodni egy kerek, rusztikus kenyérről...
Végül aztán kisült! A legjobb, hogy gyönyörűen laza a szerkezete, mégis kellemesen nedves és vidám kenyérke lett! A kisfiammal együtt reggel dagasztottuk, de kellemes emléke maradhatott, mert délután ébredve ez volt az első kérdése: "fiss kenyér?"
"Fiss" vajas-mézes kenyér nagy pohár forró teával - ez az én válaszom egy decemberi hétköznapra!
 
Hozzávalók:
  • 20 dkg öregtészta (előző nap: fél kiló búzacsírás/korpás BL 80-as kenyérliszt, 1 dkg élesztő és 3 dl víz összegyúrva, szobahőn pihentetve éjszaka. Másnap egy gyúrás után mehet a hűtőbe.)
  • 50-55 dkg BL 80 liszt
  • 2 dkg élesztő
  • 1 negyed kávéskanál aszkorbinsav
  • 2 tk. só (edény széléről szórva)
  • 1 evőkanál burgonyapehely
  • 1 teáskanál cukor
  • 350-360 ml víz
  • 3 ek. olaj (végén)
A tésztát a száraz hozzávalókkal kezdve összekevertem, kidagasztottam és 45 percet kilisztezett szakajtóban pihentettem. Lazán összenyomkodtam, de nem nyomtam ki minden levegőt. Szépen újra összegombócoltam, és visszatettem a szakajtóba egy újabb 35-40 percre.
230 fokra előmelegített, gőzös sütőbe tettem. Az első 20 perc utána  hőt visszavettem 180 fokra. Kb. 35 perc alatt sült készre. Még forrón végigkentem vizes ecsettel (azaz én kézzel, szeretem azt az érzést, amikor egy kenyér elkészül). Rácson hűtöttem. Hamm!

2011. december 10., szombat

Karácsonyi marcipános gyümölcskenyér

Ez a recept azért remek, mert a sütemény egy hétig is vidáman eláll, a zamata pedig egyre tökéletesebb!

Hozzávalók:
Töltelék:
  •  5 dkg aranyszínű mazsola
  • 5 dkg barna mazsola
  • 5 dkg pirított, durvára vágott mandula
  • 5 dkg pirított dió vagy grillázs
  • 10 dkg citrusmix (5-5 dkg cukrozott citrom- és narancshéj)
  • 10 dkg darabosra vágott cukrozott cseresznye vagy piros aszalt gyümölcs
  • 5 dkg finomra vágott étcsokoládé
  • 5 dkg liszt
  • 0,5 dl rum
Tészta:
  • 20 dkg finomliszt
  • Fél csomag sütőpor
  • 10 dkg marcipán
  • 5 tojás
  • 20 dkg vaj
  • 10 dkg porcukor
  • 1 nagy evőkanál méz
  • 1 vaníliás cukor
  • 1 citrom és 1 narancs reszelt héja
  • 1 teáskanál mandula aroma
Díszítés:
  •  4 evőkanál felforralt és leszűrt baracklekvár
  • 1 csomag marcipán
  • 0,5 dl barackpálinka (gyerekes családban elhagyható)
Előző nap keverjük össze a gyümölcsöket, aszalmányokat a rummal, és hagyjuk szobahőmérsékleten. Másnap keverjük bele a csokit és a diót/grillázst is, végül forgassuk össze a liszttel. A tésztához keverjünk össze egy tojást a marcipánnal, tegyük hozzá a vajat, cukrot, mézet, a többi tojást, végül a vaníliás cukrot, a reszelt héjakat és a mandula aromát. A lisztet külön tálban keverjük össze a sütőporral és apránként forgassuk bele a masszába. A sütőt 200 fokra melegítsük fel.
A gyümölcsös keveréket laza mozdulatokkal keverjük össze a tésztával és öntsük bele egy 1 kg-os, kivajazott, kilisztezett kenyérsütő formába. Simítsuk el a tetejét egyenletesre. Csökkentsük a sütő hőmérsékletét 160-170 fokra, és süssük készre a gyümölcskenyeret kb. 40-50 perc alatt.
A gyümölcskenyeret még melegen tegyük rácsra (locsoljuk meg egy kevés forró barackpálinkával) és kenjük be baracklekvárral. A marcipánt porcukorral meghintett táblán nyújtsuk ki, és csomagoljuk be vele a kenyeret. Akkor tapad jobban, ha vizes kézzel végigsimítunk a tésztán tapasztás előtt, és a beburkolt sütit is kenjük szépen át, ettől fényes a marcipán-takaró.
Ízlés szerint tovább díszíthető, de így is karácsonyi asztalunk dísze lesz!
A receptet a Szakácsok könyvében találtam, onnan finomodott tovább házi használatra. Kifejezetten érdemes hamarabb elkészíteni, de ajándékba is tökéletes!

2011. december 1., csütörtök

Karácsonyi ébredés

Kedves Barátaim, 
december 10-én, szombaton 10-14 óráig a Gödi Művelődési Házban karácsonyi sütikóstolás lesz, amely  az Első Gödi Süteményes könyv-projektet támogatja.
Továbbra is várjuk a gödiek és a Gödhöz kötődő, itt dolgozó, tanuló stb. és sütni szerető rokonlelkek látogatását és receptjeit!
Amivel mi kedveskedünk: 
sütikóstolás, karácsonyi sütési szokások és receptek, kedves idézetek, no meg persze ötletek az ünnepi készülődéshez!
Mindenkit szeretettel várunk!

Aszalt szilvás-levendulás csillag



Aszalt szilvás-levendulás karácsonyi csillag

Hozzávalók:
  • 30 dkg finomliszt
  • 20 dkg hideg margarin/vaj
  • 10 dkg porcukor
  • 5 dkg apróra vágott aszalt szilva
  • 1tk. levendulavirág (gyógynövényboltból, el is hagyható, bár…)
  • 1 tojás
  • 1 tk. sütőpor
  • 1 vaníliás cukor
  • csipet só
Az eredeti recept Limaránál található (http://limarapeksege.blogspot.com/2010/12/aszalt-afonyas-levendulas-keksz.html), ezt alakítgatta a család, mert a tihanyi levendulából maradt bőségesen.
Robotgépbe készítem a lisztet, a sütőport, a sót és a kockára vágott vajat. Morzsásra keverem, majd hozzáadom a cukrokat, aszalt szilvát és levendulát. A tojást a végén adom  hozzá, de épp csak keverek egyet rajta. Mehet a hűtőbe egy éjszakára, vagy a fagyasztóba kb. 30-40 percre. Ha kézzel készítjük, gyors mozdulatokkal dolgozzunk, és csak pár percig tartson.
A hűtött tésztát rendesen lisztezett deszkán kinyújtom kb. 2 mm vastagra és csillag alakú kiszúróval kiszaggatom. 160-170 fokos, előmelegített sütőben kb. 7-8 perc alatt rózsaszínűre sütöm. 
Ha szorít az idő, mindjárt háromféle süteményt varázsolok belőle: 
egy részét összeragasztják a család ráérő tagjai (khm…) egy kis sűrű szilvalekvárral, 
egy részét pedig vaníliás porcukorral meghintve tálalom egy csésze forró fekete mellé. 
A harmadik adagra vizes ecsettel fényes és gyors máz kerülhet.
Máz: 3 evőkanál porcukrot egy fél citrom levével elkeverek sűrűre. Ecsettel megkenem a csillagokat, végül pedig kisebb aszalt szilvadarabokat vagy áfonyát nyomok a közepükre, de volt már, hogy diót, mazsolát kaptak. Hamar megszáradnak, és feldobják a decemberi délutánokat!
(Egyébként nem vagyok túlságosan "mázas kedvű", az 1-2 napig dobozban várakozó finom csillagok önmagukban is ízletesek!)

Tejszínes kalács csokival és aszalt meggyel


Tejszínes kalács aszalt meggyel és csokival

Ebben a receptben azt szeretem a legjobban, hogy a kalács másnap is puha és finom, nem úgy mint egyes fonott borzalmak, amelyek a kisülést követő harmadik órától szomorú száradásba kezdenek.
Érdemes kipróbálni és egy adventi vasárnapon elővarázsolni!

Hozzávalók:
  • 60 dkg finomliszt
  • 2 evőkanál burgonyapehely
  • 10 dkg cukor
  • 2 dl tejszín
  • 2 dl tej
  • 1 tojás
  • 3 dkg élesztő
  • csipet só és csipetnyi aszkorbinsav (ha nincs, egy kanálka ecet)
  • 1 citrom reszelt héja
  • 1 vaníliás cukor
  • 10 dkg aszalt meggy
  • 10 dkg kockára vágott étcsoki/egy része lehet reszelt is
  • 1 tojássárgája: kenéshez
Az élesztőt 1 dl langyos tejjel elkeverem, majd az átszitált liszt közepébe öntöm. Picit megszórom liszttel és öt percig pihentetem. A többi hozzávalót belekeverem (ne legyenek hidegek) és tésztát dagasztok. Ne ijedjünk meg, eleinte kissé ragadós, hamar kellemesen ruganyos, nedves tésztalabda lesz. Letakarva duplájára kelesztem. Hangulattól függően kétfelé vagy háromfelé veszem, és egyenként téglalapra nyújtom. Megszórom a meggy és a csoki felével és feltekerem. Ugyanígy járok el a másik/harmadik felével is, majd a hengereket összefonom. Közepes méretű, sütőpapírral bélelt (vagy vajazott, lisztezett) tepsibe teszem, és fél órát pihentetem. Végül lekenem tojássárgájával és 180 fokra előmelegített sütőben megsütöm. Az első negyedóra után bekukkantok, és ha nagyon pirul a teteje, befedem alufóliával. Rácson hűtöm ki, csak utána szabad szeletelni!
Tanács: Jobb, ha kicsit lazábbra, hosszabbra hagyjuk a fonatot, vagy pedig egy-két helyen megszurkáljuk, így nem reped meg.
Az eredeti recept Moha konyhájából származik.

2011. november 27., vasárnap

Adventi fagyban angyalok

Egy kedves egyetemi csoporttársnőmtől kaptam ezt a puha és ízletes sajtos rúd receptet.
Nagyon jól fejleszthető, igazi alaprecept. mi próbáltuk már gomolyával, kapros sajttal, de azért az edámi-füstölt mérkőzés mindig megható eredménnyel jár: az egész család elégedetten majszol, kétéves kisfiam később is fel-feltűnik és csendben felmászik érte a székre: Még eszek...- motyogja vidáman, és most kivételesen nem javítom ki a (ki tudja, honnan vett) k-t, csak óvom, hogy le ne potyogjon a nagy igyekezetben...

Szívből jövő, átélt adventi készülődést mindenkinek!



Hozzávalók:
  • 30 dkg finomliszt
  • 15 dkg margarin - persze vajjal a fincsi igazán!
  • 15-15 dkg füstölt és ementáli sajt vegyesen
  • 1 dl langyos, cukros tejben (kb. 40 fok) felfuttatott 
  • 2 dkg élesztő
  • 1 tojás sárgája
  • 1/2 dl tejföl
  • 1/2 teáskanál só (sajttól függően)

Az átszitált liszt közepébe öntöm a felfuttatott élesztős tejet, pici lisztet szórok rá, és míg a többi hozzávalót előveszem, az élesztő szépen dolgozik. 
Összekeverem a hozzávalókat, a sajt kétharmadát, de a vajat csak a végén teszem hozzá (ne legyen megolvasztva!) Szépen kigyúrom, majd kelesztem. Én szeretem a hosszabb kelesztést, tapasztalatom szerint a tészta szebb állagú és tartósabb is, de ha kellemes meleg van, akár 20-30 perc is elég neki.
A sütőt 170-180 fokra bekapcsolom. A tésztát lisztezett deszkán kinyújtom, egész tojással megkenem,  sajttal megszórom és szépen felcsíkozom. Sütőpapírral bélelt tepsiben kb. 15-20 perc alatt kész. Vigyázzunk, mert ha túl későn vesszük ki, kiszáradhat!
Lehet variálni: köménymag, pirospaprika stb. tekintetében is!

Míg a friss sajtos illata belengi a lakást, lehet verselni is egyet...

Lackfi János: Lábnyomok

Láttam a Mikulás
lábnyomait, végig, amerre
hozta az ajándékokat.
Fehér, mezítlábas nyomot
csakis ő hagy a padlón.
Biztos csupa korom lett
a csizmája, ahogy lejött
a kéményen. Levette, hogy
ne csináljon koszt.
Mondom anyának, aki
épp a hintőport rakja
vissza a szekrénybe.

2011. október 16., vasárnap

Friss kenyerek az októberi fényben - A kenyér világnapján

Megsültek a Kenyér világnapjára szánt kenyérkék!

Kedvenc pékem, Limara, a nap alkalmából külön oldalt hozott létre, ahol megcsodálhatjátok, mennyi ember sütött ma kenyeret ajándékba - egy másik ember számára. Hihetetlenül gyorsan változik az oldal, remek érzés látni, mennyien sütnek!!!
http://www.facebook.com/pages/Keny%C3%A9r-Vil%C3%A1gnapja/279048048792393

Az én zsemlekoszorúmból délután öt kisgyerek uzsonnázik majd Budakalászon. Még van egy kis idő készíteni valamilyen finomságot és azt megosztani valakivel.
Aki pedig szívesen csatlakozna felhívásunkhoz, és Gödön él, tanul vagy dolgozik, valamint van kedves receptje, amit szívesen megosztana másokkal, az írjon, üzenjen, hogy receptje megjelenhessen a jövő húsvétra tervezett Első gödi süteményes és kenyeres könyvben!
A Facebookra is beköltöztünk már:
http://www.facebook.com/pages/G%C3%B6d%C3%B6n-S%C3%BCtik-Bar%C3%A1ti-K%C3%B6r/222182957834570?sk=wall


És akkor a mai művek: az első egy koronakenyér és 6 zsemle találkozása...


A második pedig két diós-rozsos kenyér:

2011. szeptember 25., vasárnap

Kamrát tölts!


Aranyló szeptemberi napokba csúsztak a nyár végi forró délutánok.
Immár tizedik napja vagyunk vidéken, Hajdú-Bihar Megye csücskében, férjem szüleinél, és elmondhatatlanul derűs és aktív napokat töltöttünk itt.
Egymás után teltek szilvalekváros üvegek, készült a selymes és mámorítóan finom ketchup, amit még tésztára vagy pizzára is kenhetünk, ma pedig még egy csodás (szilvalekvárt rejtegető)fánk is beugrott.
Ezzel párhuzamosan apósom remek aszalószekrényt készített, így elkezdtük az aszalást is a legszebb és legigazibb szilvával, a Mária Terézia által oly nagy becsben tartott beszterceivel!



Csatasorban először a szilvalekvár:
A receptet párom édesanyjától tanultam idén nyáron.

Az álmosan dongó méhekre ügyet sem vetve szedj le kb. 4-5 kiló besztercei szilvát, miközben élvezed a nyárvégi délután minden pillanatát. Mormold halkan Kosztolányi lázas versét http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/kosztola/osszes/html/vers1001.htm#25, és ne törődj vele, ha az a harminckét év, már nem annyi...
A szilvát mosd meg, magozd ki (az igazi jó besztercei ritkán férges, közepes méretű, kellemesen édes és nem túl leves) és mérd le.
Minden kilóhoz 10 deka cukrot számolj. Igen, elég lesz.
Egy nagy vaslábosba öntsd 0,5 dl víz és 0,5 dl ecet keverékét.
A vaslábos alját szépen tedd ki a félbevágott szilvaszemekkel, úgy, hogy a vágott felük nézzen lefelé.
Erre tedd a többi szilvát, majd a tetejére ismét egy fegyelmezett sor: a szilvaszemek vágott fele most felfelé néz.
Szórd rá az összes cukrot (logikusan pl. 4 kilóhoz 40 dekát), és lefedve tedd hűvös helyre, kamrába az egészet, hadd olvadjon meg jól a cukor.
Akár másnapig is várhatsz vele, de pár órát mindenképpen érdemes. Közepes lángú sütőbe tedd lefedve és süsd 4 órán keresztül.
Ezt követően gázlángon, állandóan kevergetve kb. 20-30 perc főzési idő vár még rád, de ezzel kész is! A teletöltött üvegekben gyönyörködve még megsimíthatod őket a japán költő soraival (melyeket - minő véletlen - ugyancsak Kosztolányi ültetett át magyarra):

       "szilvafáim illatát,
      bár szirmait a szél lefújja,
   még őrzi a ruhámnak ujja
   és lelkemen mint álom illan át."

2011. augusztus 22., hétfő

Kóstoló a nyárból kukoricás rúddal a végén

Elindultunk!
Augusztus 19-20-án végre bemutatkozhatott kis csapatunk Gödön.
Szeretnénk összegyűjteni a gödiek kedves receptjeit, ezért a Gödön Sütik Baráti Kör (ahová bárki csatlakozhat, és még tagdíj sincs :-)) hétvégén találkozó-barátkozót szervezett, ahol édes és sós sütik kóstolgatása közben árnyas fák alatt pihenhettetek meg és találkozhattatok új érdeklődőkkel.
Mindeközben kakaós csigás receptküldő versenyes felhívásunkról is meséltünk.
Ilyen sütiket lehetett kóstolni:
- mogyorós zabpelyhes aprócska
- hagymás sajtos keksz
- parmezános ropogós
- vajas-levendulás linzer
Receptek jönnek!

A nagy hajtásban még volt idő pár finomságra, köztük néhány kukoricás rúdra!

2011. július 22., péntek

Vadlevendulás sárgabarack lekvár


Szédítően sokféle recept létezik a levendula variációjára.
Én akkor bonyolódtam szenvedélyes és hosszan tartó viszonyba a levendulával, amikor egyszer épp levendula virágzás idején jártunk Tihanyban, és rengeteg friss levendulát vásároltunk. Kirándulásunk során az őslevendulásba is eljutottunk, ahol olyan elképesztően és vadul tobzódik a levendula illat, hogy az a legmerészebb mediterrán álmokat is felülmúlja. Tihanyban már kétféle kabóca honos, így aztán a horvát tengerparti érzés garantált balatoni tájképpel is.

Hazatérésem után rávetettem magam a levendulázásra, mert ez a csodálatos növény különös viselkedésre képes ételek társításaként, de az abszolút győztesnek pillanatnyilag a levendula - sárgabarack bizonyul. Rengeteg - általam gyakran látogatott - magyar lap és blog írt már a levenduláról, de mostanában sok külföldi gasztro-blog és étterem oldalán is szembe találtam magam levendulás ételekkel és italokkal.
Ez a vadlevendulás sárgabarack lekvár szemébe nevet a legvacakabb esős napnak is.

Kis receptem, melyet a nagyok tapasztalataiból és saját odaégetett ujjacskáimból tanultam.

Hozzávalók:
3 kiló zöldségesnél előkóstolt-, igazán zamatos sárgabarack (pl. magyar kajszi) - ebből pár szemet megeszünk, a többi lejön a tisztítás során, de a végére maradjon két kiló...
2 zacskó Dr. Oetker Dzsemfix extra (2:1)
1 csapott teáskanál citromsav (patika)
Kb. 70-80 dkg cukor - sárgabaracktól és szájíztől függ, akár egy kilóig is felkúszhat édesszájúak esetében
1 löttyintésnyi barack pálinka (el is hagyható)
1-2 evőkanál szárított levendula virág (gyógynövénybolt, illetve kiskert)
Aki nem szereti benne a levendulát magát, az teatojásba is teheti, amit a főzés végén kivesz - így az íz megmarad. Én egy picit leöblítem és leszárogatom a virágot, és a főzés elején adom hozzá.
Franciaországban erősebben levendulázzák a lekvárt, itthon szelídebben bánunk vele, mert még szokatlan-, noha igen vonzó a szájíznek. Kezdetnek kilónként egy teáskanálnyit javasolnék, és ha nagy az ováció, lehet emelni a dózist.

Na akkor most jön a munkás rész:
Felteszünk egy fazék vizet, majd amikor már zubogva forr, belepotyogtatjuk a barikat. Ezalatt egy másik lavórba hideg vizet engedünk. A barackokat 2-3 perc után átszűrjük a hideg vízbe, és ők egyből leveszik kis sárga bundácskájukat. A magok és a bunda eltávolítása után lemérjük az anyagot, és ha megvan a két kiló, rászórjuk a cukrot, levendulát és a citromsavat. Jól elkeverjük, majd egy kis időre (1-2 óra) békén hagyjuk. Ezalatt felkutatunk és elmosunk pár üveget tetőstül, és ha dizájnos kedvünkben vagyunk, matricát, szép fedőt, alkoholos filcet is kerítünk. Az igazán profik celofánt is találnak.
Az idő leteltével beletesszük a dzsemfixet, majd közepes tempóban kavargatva felforraljuk az egészet, és néhány percig forralva főzzük.

A klasszikus iskola hívei ugorják át ezt a részt:
Menet közben előkészítünk egy lábast és egy szűrőt. A szűrőn áteresztjük a forró barack lekvárt, és jól kinyomkodjuk. A tiszta levet visszaöntjük a lábasba, pár perc alatt újra felforraljuk (sterilizáljuk).

A kész lekvárt üvegekbe töltjük, celofánnal és csavaros tetővel lezárjuk. Fejre állítva néhány percig pihentetjük, majd egy kis ráadás dunsztot is megszavazhatunk neki, hogy lassan hűljön ki.

Ez voltaképpen dzsemnek tekinthető, ám állaga finom, szűrt, lekvárszerű. A technikája viszont a dzsemre hasonlít. Az íze és az elvégzett munka után viszont senki sem lesz képes ezt a gyönyörűséget "ledzsemelni..."

2011. június 22., szerda

Ribizlis lepény, ahogy Elek bácsi is szereti


Ribizli!
Egyszer én is... – szoktam kezdeni a régi-, családi legendát. Bizony, egyszer 12 kiló ribizlit szemeztem le, oktondi tettem büntetéséül, mikor is könnyelműen irgalmatlan mennyiségű ribizlit vásároltam egy kedves ismerősünktől. A végén buddhista szerzetesnek és aszkétának éreztem magam.
Idén aztán halkan két kilót kértem friss nógrádi ismerősöktől, akik még egy remek ribizliszörp recepttel is elláttak, és nem utolsósorban órákkal hosszabbították meg életem, mivel a ribizlit szemezve! juttatták el hozzám.
Ó, mennyei öröm! Akkor már csak süssünk belőle valami finomat is!
Két ribizlis lepény között őrlődtem, azonban férjem határozottan egy alig nyolcvan éves Ínyesmester-recept mellett tette le voksát. Magyar Elek elnagyolt sütireceptje azonban rutinos századeleji mámik számára íródott, és bár én is század eleji mámi vagyok, azért ez egy másik század. Egy szép új ribizlilepény receptet találtam ugyan, amihez nagyobb bizodalmam volt, de ott meg nem tetszett a hab.
Így született meg a végén az új ribizlilepény recept Elek bácsi ribizlihabjával.

Ne futamodjon meg senki a ribizli elől! Nehéz műfaj, de az íz és illat olyan egyedi és megismételhetetlen a konyhában, mint egy finom szippantás a nyár esszenciájából.
Amikor pedig a habbal együtt szétolvad a ribizli a szádban, az nem savanyú, hanem az élet vidám pikantériája. Az egészet csak élvezni lehet!

Ribizlilepény:

Hozzávalók:
25 dkg vaj
22 dkg cukor (v. 21 dkg+1 vaníliás cukor)
2 tojás
3 tojás sárgája
csipet só
40 dkg liszt
1 csomag sütőpor
1,5 dl tej
10 dkg tört mogyoró vagy mandula

Hab:
6 tojás fehérje
12 dkg cukor
50-60 dkg ribizli + 1-2 evőkanál cukor
pici só

A sütőt előmelegítem 200 fokra. Egy nagy tepsibe sütőpapírt teszek, de vékonyan ezt is kivajazom és zsemlemorzsával megszórom.

A langyos-, de nem folyékony vajat a cukorral habosra keverem, hozzáadom a tojásokat, a tojássárgáját és a sót. A sütőporral kevert lisztet szitálva ls a tejjel felváltva lassan adom a vajas-tojásos masszához. Jól összedolgozom, majd a mogyorót/mandulát is belekeverem. A tésztát kaparókártyával vagy tortasimítóval elegyengetem a tepsiben. Kb. 15-20 perc alatt megsül.
Ezalatt a leszemezett, mintegy 50-60 dkg ribizlit 2 kanál cukorral összekeverem. 6 tojás habjából (3 ugye marad a tésztából) és 12 dkg cukorból kemény habot verek egy pinduri sóval, majd óvatosan összevegyítem a ribizlivel. A csodás rózsaszín habot elegyengetem a tésztán, és 100 fokos sütőben még 10-15 percig szárítom.
Jó étvágyat!

2011. június 13., hétfő

Anyám konyhája

     Vajon hányan próbáltunk már komolyabb ételeket, pl. húslevest készíteni az anyánk konyhájában?
Én például előbb vallanám be, milyen szörnyű sorozatból láttam már epizódot valami ordas influenza ágyhoz szegezett bénultságában, mintsem bemerészkedjek a tűzvonalba, és sok évtizedes ételeket változtassak meg kalandvágyból vagy a fiatalkor hepciáskodó öntudatlanságából.
Azért most velem is megesett, hogy családi összejövetelre készülve egy új pogácsareceptet már nem volt időm otthon kisütni, hanem azt a tetthelyen, anyám konyhájában fejeztem be.
A tésztát már összeállítottam, ám a második hajtogatás és a sütés a "harcmezőn" ért.
   Először is le kell szögeznem, hogy sütő-ismeret nélkül legközelebb tőlem csak kolbászzsíros kenyérre számíthat a nagyérdemű, mert egyszerűen kamikaze-repülés betenni egy tepsi pogácsát egy ismeretlen sütő sötét, terpeszkedő és sziszegő szájába.
   Másrészt viszont el kell ismernem, hogy anyám jóindulatú elfogadással kezelte a helyzetet, s mikor végül nagyanyám régi, sokrészes kiszúró formáját kezembe adta, az olyan volt, mint egy nem várt érdemrend.
A kissé rozsdás-, hatvanéves kiszúrók előbb komoly csendbe burkolóztak, majd halk, mély meséket mormoltak, és fölényes pontossággal dolgoztak még ma is.
Lenyűgözve álltam a konyhában, még szerencse, hogy egyedül, mert mindig megbabonáz, ahogy egy régi tárgy odasimul és olyan odaadóan szolgál, ahogy egykor tette nagyanyám fáradt és dolgos kezében.
Hiába, no, József Attila-i volt a pillanat - ahogy emeltem a kezem, mintha velem együtt emelte volna mindenki, aki ezt a tárgyat a kezébe vette.
Dacára a sütő ócska cselvetésének, hogy az első adag még halvány lett, a jó recept és a tettrekész félszáz éves kiszúrók, no meg anyám csendes és derűs, legfőképpen azonban elfogadó és türelmes segítsége révén sikerült egy makulátlan lavórnyi mennyiségű sajtos pogácsát előállítanom.
Szakács öcsém elragadtatott ábrázata aztán feltette az i-re a pontot (már csak az ő narancsos-ánizsos saláta receptjét kellene valahogy kipréselnem, amit a grillezett csirkemellek társaságául kínált).
Addig azonban álljon itt ez a kiváló-, és továbbfejlesztett sajtos pogácsa. A képek minőségéért elnézést, eléggé el nem ítélhető módon csak mobillal szerelkeztem fel.




Gazdag és finom sajtos pogácsa

Hozzávalók:
    1 kg finomliszt (mehet a feléből is)
    10 dkg trappista jellegű sajt (lehet füstölt is, sőt!)
    32 dkg va
    1,5 dl tej (2,8-as, ha kérhetem)
    4 dl tejföl (ha feléből csinálom, egy kis 175-öset használok)
    3 db tojás (fele mennyiség esetén 2 db)
    3,5 dkg friss élesztő (fele mennyiségnél kb. 2 dkg!)
    3 dkg só (óvatosan adagolva, ne a teljes mennyiséget tegyük bele egyszerre, inkább utánasózva! Egy púpozott kanál só kb. 2 dkg, egy csapott pedig 1 dkg)
    3 dkg cukor (2 csapott evőkanál)
      
   + 15 dkg sajt a szóráshoz és egy tojás a kenéshez

Elkészítés:
A hozzávalók legyenek egyforma hőmérsékletűek! A langyos lisztet átszitálom, az élesztőt elkeverem a tejben, majd rögtön a liszthez öntöm. Hozzáteszem a többi hozzávalót (a vajat ne melegítsük, mert kínt fogunk szenvedni az ellágyult tészta gyúrásánál!), legvégén pedig a sót és cukrot.
A tésztát szép alaposan kigyúrom. Kissé lágy maradhat, de ez nem baj. Ha nagyon ragad, egy kis liszttel helyre lehet hozni a dolgot.
A tésztát ezután lisztezett deszkán kinyújtom, és egyszer hajtogatom (négy oldaláról a közepe felé). A tésztát hajtogatással lefelé tálba teszem, és a hűtőben éjszakáztatom.
A pogisütés napján előveszem, kinyújtom, gyorsan újra hajtogatom és másfél centi vastagra újra nyújtom.
Egy közepes méretű szaggatóval kiszaggatom a pogácsákat, majd sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom őket. Felvert tojással megkenem és rászórom a sajtot (egy kis egész köményt is lehet belekeverni, aki szereti). Ezután kicsit kelni hagyom (kb. 20-25 perc), és amikor a tészta a duplájára nőtt, kb. 180 fokos sütőben kb. 20-25 perc alatt megsütöm.

Kis kiegészítésem: 
a tésztába kevert sajt füstölt sajt volt, a tetejére ment a sima, illetve:
a második hajtogatásnál 15 dkg füstölt-, főtt sonkát tettem a tésztára, így hajtogattam és nyújtottam. Parádés ízt kölcsönzött a pogiknak, és tovább is maradt frissebb állagú.

A recept egyébként Csíki Sándoré, aki Kocsonya Kálmán mesterszakácsot interjúvolta egy igazán finom sajtos pogi receptért. Márpedig e két név számomra már önmagában is garantált egy remek sörkorcsolyát.
http://www.foodandwine.hu/2010/10/28/sajtos-pogacsa-recept/

2011. március 1., kedd

Érlelt mustáros-hagymás rozskenyér


Akkor ennyi bemelegítés után evezzünk messzebbre. Nekifogtam egy meglehetősen bonyolultnak tűnő-, ám a fenti kép alapján számomra nagyon ütős kenyérke elkészítésének:
http://www.thefreshloaf.com/node/21918/sour-rye-onion-and-mustard
Némi küzdelemmel lefordítottam a receptet, és megküzdöttem az angolszász mértékegységek minden csalafintaságával is.
Ma elkészítettem a "starter"-t (első fogás, induló, vagy használhatjuk az előtészta kifejezést is).
Ehhez egy tradicionális rozs-startert vadásztam le a netről, ezt itt: http://allrecipes.com//Recipe/rye-starter/Detail.aspx

A lényeg, hogy élesztő nélkül dolgozunk, és a levegőből ejtjük csapdába az ott lévő vad erjesztőket - melyek azonnal futásnak erednek, ha kenyeret akarunk sütni - állítja kedvenc kenyeres könyvem.
Ez természetesen a kovász készítésének a folyamata is egyben. Megfelelő körülmények között pusztán a liszt és víz keveréke is erjedésnek indul, és tovább erjed, ha tovább "etetjük".
Franciaország büszkélkedhet a legszebben fenntartott hagyománnyal, ott chef v. levain a neve a kovásznak. Elkészítési ideje kb. 7-10 nap.
Hát lássuk.
Én 18 dkg teljes kiőrlésű rozslisztet kevertem össze 1,8 dl folyadékkal, mert szeretném, ha mást is készíthetnék majd ebből a kovászból. Lefedtem egy vastag ruhával, és holnap majd megetetem a kis gombócot.

Márciusi sajtos croissant

Persze volt egy-két kaland: orosz burgonyás cipó, scalli kenyér stb., de mire a fotós észbe kapott, addigra csak morzsás tányért fotózhatott...
Végre azonban kiteleltünk, és ezt ünnepelve megsütöttem az első márciusi croissant.
Sajnos a gyermek altatása megedzette az alját, máskülönben azonban szeretnivalóan selymes és lágy textúrájú lett, melyben édes és sós keveredik a vaj gazdagságával és a kétféle sajt karakterével.
A recept nem ír tölteléket, ám ha van időm, én bizony a belsejébe is rejtek egy sajtcsíkot. Most nem volt, így voltaképpen egész sajtbundát tettem rá a hatás fokozásáért.
Recept itt:
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:iIM-Cg7EqBEJ:limarapeksege.blogspot.com/2009/03/express-croissant-reggelire.html+express+croissant+limara&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox-a&source=www.google.hu
Ez pedig a végeredmény a legnagyobb lapostányéromon:

2011. február 16., szerda

Káposztás pogácsa

Nem tudom, ki hogy van vele, de ha már káposztás tésztát csinálok, biztos, hogy az egy fej kápi magasan az igényszint felett van, már ami a cvekedli folyamatos fogyasztását illeti. Ezért egy ideje már csak egy ebédnyi adagot készítek, és a megdinsztelt káposzta a továbbiakban friss pogácsában végzi - a család nagy örömére.



Állítom, hogy sok sütőipari cég hatalmas tévedést követ el, mikor nem használja ki ennek a remek zöldségnek az adottságait. Megfigyelte már valaki, hogy a rétesesnél is a káposztás mindig "éppen elfogyott"?
No, de ami ott hiányzik, azt mi megsütjük!
A recept Hargitai György érdeme, és bár természetesen az évek alatt finomodott ez is, önmagában is nagyon finom és kiadós pogi lesz belőle.

Hozzávalók:
Pogácsa:
1 kg finomliszt
5 dl langyos tej
1 csapott evőkanál só
1 kávéskanál cukor
2 nagy evőkanál zsír
2 tojás + 1 a kenéshez
5 dkg élesztő
15 dkg jó minőségű v. füstölt sajt

Én a pogival kezdek, mert a kelesztés ideje alatt van idő a káposztára.
Az élesztőt elkeverem 1 dl meleg tejben (Kb. 38-40 fok), 2 evőkanál lisztet teszek hozzá, a tetejét is megszórom liszttel, és lefedve hagyom.
A szépen megemelkedett egynemű "minikovászt" aztán beleteszem a liszt közepébe, hozzákeverem a zsírt, a tál szélére (körbe) szórom a sót, beleteszem a tojást és a maradék tejet fokozatosan hozzáadva szépen összegyúrom a tésztát. A végén pár percig dagasztom, majd langyos helyen kb. egy óra alatt megkelesztem.
A megkelt tésztét kb. fél centi vastagra nyújtom, rákenem a káposzta felét, majd vagy behajtogatom, vagy feltekerem. Vannak, akik nem szeretik a hajtogatást, ők tekercselhetik is a tésztát, aki viszont a régi iskola híve az jobbról-, balról középig-, majd fentről-, lentről szintén középig behajtja a tésztát.
Elfordítom 90 fokkal, és újra ellapogatom. Óvatosan csinálom, mert ha kiszakad, már nem lesz leveles, inkább várok pár percet, hogy a tészta újra nyújtható legyen. Eleinte kézzel dolgozom, mert a kéz hője is segít a nyújtásban, később sodrófával egyenletesre lapítom a tésztát. A káposzta másik felét is rákenem, majd újra hajtogatom (v. tekercselem). Az eredeti recept ír még egy hajtogatást 10 perc múlva, de akkor nekem túlságosan magas lesz a pogi (leesik a kalapja), ill. esélyesen kiszakasztom már a tésztát, ezért azt inkább kihagyom, de tündérkezűek megpróbálkozhatnak vele. (aki még egyszer nyújt, az még egyszer tíz percet szánjon a pihentetésre)
Az én két hajtogatásos verzióm után kb. 15 perc pihentetésre van szükség (ezalatt lehet sajtot reszelni, tojást keverni, sütőt kb. 175-180 fokra felvenni).
A kipihent pogitésztát óvatosan másfél ujjnyi vastagságúra nyújtom, egy kb. 5 centis pogácsaszaggatóval kiszaggatom. Erre nagyon figyelek, mert a tésztát nem lehet újra összegyúrni! Nagyon szorosan és okosan kell kiszaggatni, hogy minimális leeső legyen. A leesőket persze picit összenyomogatjuk és sütjük; finom az attól még, csak nem olyan csini.
A pogácsákat sütőpapírral bélelt tepsire teszem, lekenem egész tojással, majd megszórom sajttal.
Az előmelegített sütőben nálam kb. 20-25 perc alatt megsülnek.
Hálás és finom eledel.

Káposztás alap:
1 kg fejes káposzta (vagyis egy jó nagy fej, ha a cvekedlit sem akarjuk kihagyni)
5 evőkanál olaj
2 evőkanál cukor
1 vöröshagyma
1 csapott kávéskanál őrölt fekete bors
1 csapott evőkanál só

A kitorzsázott, lereszelt káposztát apróra reszeljük. Az olajon mézszínűre karamellizáljuk a cukrot, majd hozzáadjuk a hagymát, és kicsit megfuttatjuk. Hozzáadjuk a káposztát, sót, borsot, és közepes lángnál kicsit magasabban, de folyamatosan kevergetve megpirítjuk. Sokan mondják, hogy túl nagy lángon megég a káposzta, mások esküsznek rá, hogy a picit odakapott káposzta zamata az utolérhetetlen. Valószínűleg mindenki aszerint értelmezi, ahogy épp sikerül ;-).
Kb 15-20 perc alatt elkészül.

2011. február 14., hétfő

Friss kenyér

Vasárnap készült kenyerem elfelejtettem frissen lefotózni, így már csak a megszegett változattal kedveskedhetem.

A recept Limara jól bevált kenyere:
http://limarapeksege.blogspot.com/2008/11/mondhatom-ez-lett-mindennapi-kenyernk.html
melyen annyit változtattam, hogy
- az öregtészta fehér tönkölybúzaliszttel készült,
- a kenyérhez pedig 20 dkg finomlisztet és 30 dkg réteslisztet használtam a 30 dkg BL 80-as kenyérliszt helyett.
Ráfoghatnám, hogy a kísérletezőkedv diktálta az ismeretlenbe ugrást, de a tény az, hogy vasárnap délután Gödön kissé abszurd ötlet kenyérliszthez jutni.
Szerencsére a kísérlet elérte célját, én pedig frissen szegett házi kenyérrel nyithattam a hét boltját.

2011. február 10., csütörtök

Kugler kalács

Ezi barátnőmtől kaptam a minap egy csinos aszaltszilvás felfújt receptet. A leírás így kezdődik: bármilyen töltetlen kalácsot szikkasszunk meg...
It's a problem, ahogy az angol mondaná, mert egyrészt nálunk a kalácsnak nincs ideje megszikkadni, másrészt nyomorúságos nejlonokba takarózott multikalácsokért nem sokan láttak még engem sorban állni.
Sőt, bolti kalácsért úgy általában... Ez alól kivétel a gyerekkor kis falusi péksége, de hát azok ugye még kalácsok valának, illetve a balatoni nyarak reggelei, mikor barátainknál vendégeskedve minden falatnak zamata van, vagy másképpen: olyankor az egész élet jólesik...
Nos, ezért úgy döntöttem, most megsütöm a magam kalácsát, kicsit nagyobb adagban, hátha valamennyi megszikkad belőle...
Egy Kugler receptet újítottam fel, melyben a tészta egy részét meleg vízben kelesztjük. Ilyen lett.


2011. február 8., kedd

Napsütötte burgonyás kenyér

Csodálatos érzés ropogós héjú-, friss kenyeret kiemelni a sütőből, de az odavezető út az ritkán az. Legalábbis az én konyhámban folyton párhuzamos történetek zajlanak, és ritkán van lehetőségem arra az ihletett munkára, ahol csak egyfelé kell koncentrálnom: a kenyérre.
A mai burgonyás is olyan ajándék, mint egy gyermek váratlan mosolya, vagy az időjárás szeszélyes jókedve. Igyekeztem ugyan betartani az általam kigondolt paramétereket, de az öregtészta kétszer is kimászott a hűtőből, mire sor került rá, és a kelesztés is hosszabbra sikeredett, mint terveztem.
Azért legközelebb vigyázni kell az öt percekre, ez utólag jól látszik a képekből.
Szerencsére az íz is számít, és legszigorúbb kritikusom elégedett arckifejezése megnyugtatott.

Hozzávalók:
50 dkg BL 80-as kenyérliszt
25 dkg öregtészta (Készítést lásd B. Margit oldala, akitől ered ez az érdekes régi-új gondolat és Limara oldala, aki saját ízlése szerint tovább is gondolta ezt az egyszerű tésztacsodát)
10-15 dkg főtt-, tört krumpli
1 csapott evőkanál sikér
1 teaskanál cukor
1,5 teáskanál só
csipet aszkorbinsav
1,5 dkg élesztő
2,5 dl langyos víz (tej is lehet egy kis része)
1 evőkanál olaj

A hozzávalókat bedagasztjuk kb. 15 perc alatt kézzel v. 20 perc alatt géppel. Az olajat a végén adjuk hozzá, és már csak kicsit dagasszuk, hogy a tészta ne száradjon ki. Betakargatjuk v. kelesztőtálba tesszük, hogy ne fázzon, és kb. 1 óra alatt megkelesztjük. A tésztagombócot kinyomkodjuk és kb. 1 perc alatt újra átgyúrjuk. Én egyszer-kétszer odacsapom a gyúrótáblára még ha csak a babona kedvéért is...
A tésztát ezután kinyomkodjuk nyújtófával v. kézzel és a széleit behajtjuk, lenyomkodjuk. A behajtogatott tésztát finoman feltekerjük, és tekerésenként is lenyomogatjuk. A csinos tekercs végeit behajtjuk, lenyomogatjuk kenyérformára, majd kelesztjük.
A burgonyás kenyér kelesztését szeretem irányítani, mert lágyulhatnak, azaz olyan edényt választok, amiben főleg felfelé terjeszkedhet a tészta. Egy hosszúkás fedeles jénaim van, ezt kilisztezem kicsit, és ebben kelesztem újra a kenyeret. Az újabb kelesztés után (kb. 45-60 perc, konyhahőtől függően) nagyon finoman kiborítom a kezemre a tésztát, és óvatosan sütőpapírral bélelt sütőedénybe teszem (egy kb. 10 literes hosszúkás, fedeles vaslábast használok). A sütőt bekapcsolom 220-20 fokra.
Pengével kb. fél centi mély bevágásokat ejtek rajta, majd kb. 15-20 perc alatt hagyom, hogy a vágások szépen kinyíljanak. Vízzel megspriccelem, lefedem, és a forró sütőbe tolom. Kb. 10 perc után visszaveszem a hőt 190-200 fokra, és kb. összességében 40-45 perc alatt készre ropogósra sütöm a kenyeret. A kész kenyérkét rácsra teszem és hideg vízzel újra megspriccelem. Ettől kicsit cserepes lesz a héja, ami külön bájt ad neki.




2011. február 6., vasárnap

Vadnyúl erdei lak módra

A különleges név azért kívánkozott ide, mert kb. ezeket a hozzávalókat lehet megtalálni egy kis erdei lak kamrájában, így tél végén. A recept teljes egészében a családfő kreativitását dicséri. Nemkülönben a nyuszi elejtése...
Végeredményben nagyon egyszerűen összeállítható elemózsiáról van szó, mely más vadból is elkészíthető.
Sajnos igen hamar el is fogyott, a képre ezúttal nem maradt idő :-).

Hozzávalók:

1 vadnyúl combjai és gerince
15 dkg füstölt szalonna
1 üveg szilvabefőtt
5 cl vörösborecet
2 alma
2 sárgarépa
1 petrezselyem gyökér
1 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
só, bors, kakukkfű, olivaolaj

A húsokat lehártyázzuk!, frissen durvára tört borssal megszórjuk, olivaolajjal picit meglocsoljuk és nagyobb-, magas falú tepsibe vagy vaslábosba tesszük.
A szilvabefőtt levéből kb. másfél decit aláöntünk, a borecetet szintén és a meghámozott zöldségeket nagyobb darabokra vágva úgyszintén belerakjuk.
A négyfelé vágott almát (héjával) és 4-5 szem szilvát a nyuszi köré rakosgatunk.
Ha szükséges, még egyszer megborsozzuk, sózzuk, kakukkfűvel megszórjuk és a húsokat a füstölt szalonna szeletekkel gyengéden betakargatjuk.
A tepsit fóliával alaposan lefedjük, és 180 fokra előmelegített sütőben puhára pároljuk. Amikor megpuhult, a fóliát levéve 210 fokon készre sütjük.

Köretnek parmezánnal dúsított házi krumplipürét kívántunk a szilvabefőtt maradék szilváival.
Végül St. Andrea 2007-es Áldás bikavérét választottuk hozzá.
A bor határozott karaktere, szép harmóniája és érett gyümölcsei kísérték utolsó útjára nyulunkat.

A vadnyúl kalandja a mákos buborék kaláccsal

Ma vadnyúl van terítéken, hogy stílszerű legyek...
A családfő készítette el, fogalmazhatunk így: erdei lak módra. :-)
Csak annyi teendőm maradt, hogy egy különleges kelt tésztát süssek, amivel megünnepelhetjük a tavaszias vasárnapot.
Limara receptjére esett a választásom, a mákos buborék kalácsot sütöttem meg:

http://limarapeksege.blogspot.com/2009/10/vkf-xxix-makos-buborek-kalacs.html


A megadott sütőformával ugyan nem rendelkezem, de a sógornőmtől kapott szépséges koszorú formában is gyönyörű lett a kalács.
A kalács. Ugyanis csak azt kísérte elismerés. Máskülönben váratlan lázadás tört ki családom felnőtt férfitagjainak körében, és töltelék tekintetében súlyos kritikákat kellett elkönyvelnem.
El kell ismernem, hogy nem ez a legfinomabb töltelék, mellyel találkoztam, de nem ítéltem olyan súlyosnak a helyzetet, végül azonban meghátráltam, és fogadalmat tettem a tévedés mielőbbi korrigálására.
A mákos töltelék itt egy amolyan másik mákos süti, hiszen liszt és sütőpor is van benne. Talán leginkább a  bögrés-mákosra emlékeztet, ami bennem sem kelt túl mély érzelmeket.
Ha újra készítem ezt a sütit, viszek bele egy csavart, és 8 gombócot klasszikus-, masszívabb diós töltelékkel töltök meg, majd a másik 8-at hasonló stílusú mákossal. Ha nem használok túl sok tejet, a kalács remélhetőleg elbírja majd, mert máskülönben a tészta fantasztikusan kiegyensúlyozott és finom (mint Limara többi receptje is).
Rögtön teszek fel képeket is.

És a kész kalács:

Gazdag sonkás-májas kifli

Rögtön ígéretet teljesítek.
Itt a többek által kért gazdag sonkás-májas kifli receptje.
Egy olyan kiflit szerettem volna készíteni, melynek nemcsak a tölteléke finom, hanem a tésztája is gazdag és ízletes.
Ez amolyan egy csapásra kétféle kifli, hiszen egyik felét sonkás-, másik felét májas töltelékkel töltöttem meg.

Hozzávalók:

1 kg finomliszt
Kb. 5 dl tej
50 dkg margarin
5 dkg élesztő
Kb. 1 evőkanál só
1 evőkanál cukor
4 tojás sárgája
1 evőkanál burgonyapehely
1 csipet aszkorbinsav
10-15 dkg sajt és füstölt sajt keveréke (én legutóbb ementálit választottam társaságnak)

Általában egy kis kovászt készítek, azaz 1-2 dl meleg tejbe (38 fokos) teszem az élesztőt, majd 1-2 evőkanál liszttel szépen elkeverem. Végül a tetejét is meghintem liszttel és letakarva 10-15 percig felfuttatom.  Ha túl hűvös van a konyhában, érdemes egy kis mikróban melegített tányért tenni a tetejére, hogy meg ne fázzon szegényke.

A többi lisztet átszitálom, mély tálba teszem, és hozzáadom az elkészült kovászt, majd a többi-, kb. azonos hőmérsékletű hozzávalót. A tej lehetőleg langyos legyen, de a zsiradékot ne olvasszuk fel, csak szobameleget használjunk. A sót a tál szélére szórom, onnan keverem majd bele, nehogy tönkretegye az élesztő munkáját, ha közvetlenül érintkeznek. Kb. 10-15 perc alatt szépen kidagasztom, majd pici vajat téve a kezemre még egyszer átgyúrom. Ezt követően kelesztőtálban duplájára kelesztem (kb. 1 óra).
Az elkészült tésztát kisujjvastagságúra vagy vékonyabbra nyújtom, éles késsel háromszögekre vágom, majd megtöltöm. A kifliket tojással (vagy "úri tojás-helyzetben" csak tojássárgájával) megkenem, majd a májas kifliket szezámmaggal-, a sonkásokat pedig sajttal v. egész köménymaggal (teflonserpenyőben átpirított az igazi!) szórom meg. Erre azért lehet szükség, hogy könnyebben dönthessünk, melyiket kóstoljuk meg először... :-)
 Variáció: a töltelék előtt olvasztott vajjal átkenhetjük a tésztát, így még lágyabb textúrájú lesz a kiflink.

Kakukkfüves-májas töltelék:
Hozzávalók:
1 fej lilahagyma  pici olajon megfuttatva
Kb. 20-25 dkg pulykamáj v. csirkemáj (a pulykamájat mindenképpen érdemes előtte kb. 1 órára tejbe áztatni)
só, bors, kakukkfű
Az olajon megfuttatott hagymához hozzáadjuk az összekockázott májat, és finom lángon néhány percig sütjük. A fűszereket a legvégén adjuk hozzá, hogy a só ne keményítse meg a májat.

Sonkás töltelék:
Hozzávalók:
Kb. 2 dkg vaj
1 evőkanál liszt
2 dl tej
Ebből pici sóval, fehérborssal, szerecsendióval besamell alapot készítek, majd hozzáteszek
Kb. 20 dkg sonkát és
8-10 dkg füstölt sajtot
1 szikkadt zsemlét tejben áztatok, majd jól kinyomkodva szükség szerint egészítem ki a tölteléket.
Bazsalikom, borsikafű egészíti ki a mesét, de évszakonként újhagyma v. petrezselyem is beleugorhat.

A lekent és kicsit újrakelesztett kiflik előmelegített-, 200 fokos sütőben kb. 20 perc alatt sülnek meg, de azért jobb ellenőrizni, és esetleg az első negyedóra után fóliával betakarni/vagy picit csökkenteni a hőt, hogy végül aranysárga-, roppanó külsejű-, de belül puha és finom kifliket emeljünk ki a sütőből.

Gödön sütik

Akkor én is belevágok.

Kedves Barátaim, kedves gödiek és kedves Látogatók,
kezdetben azért akartam elindítani ezt a blogot, mert szeretnénk létrehozni az  
első gödi süteményes- és kenyeres könyvet.
Az ötletet sok biztató hozzászólás, recept követte és követi, melyekkel remélhetőleg hamarosan itt is előrukkolhatunk.
Később arra gondoltam: saját és baráti-, családi körömből származó-, valóban kipróbált recepteket oszthatnék meg másokkal. Gyakran kérnek tőlem recepteket, miért ne javasolhatnám, hogy bátran nézzék meg a blogot, mert rajta van!

Végül azonban ezek kombinációja  és egy ráadás indított el: férjemmel gyakran vitatkozunk azon, melyik ételhez milyen bor illik. Mivel ő keresztül-kasul ismeri a bor világát, borszakértő és a borszakmában dolgozik, mindig tud számomra újat mutatni. Nekem egy alapfokú borszakértőim van, de lelkesen keresgélek én is, és szeretem a kalandozást ebben a világban.

Barátainkkal időnként borkóstolókat is szervezünk, melyek nagyrészt egy téma köré csoportosulnak. E borokhoz aztán szívvel-lélekkel és titokban! készült finomságok is felsorakoznak. A borkóstolók többnyire egy remek, kóstolós és beszélgetős estében teljesednek ki. Ezeket aztán végképp érdemes lenne időnként megörökíteni, annyi érdekes étel és ital bukkan fel! Sőt, csináltunk mi már pálinka-kóstolót és halálosan komoly-, szavazólapos krémes versenyt is, gyönyörű tanulságokkal...

Itt az idő, hogy írásos emléket is állítsak mindennek, és szeretettel invitáljam mindazokat, akik szívesen megosztanák másokkal kedves és kipróbált receptjeiket, gasztro-ötleteiket, bor-élményeiket stb., hogy vegyenek részt e blog gazdagításában.