2011. szeptember 25., vasárnap

Kamrát tölts!


Aranyló szeptemberi napokba csúsztak a nyár végi forró délutánok.
Immár tizedik napja vagyunk vidéken, Hajdú-Bihar Megye csücskében, férjem szüleinél, és elmondhatatlanul derűs és aktív napokat töltöttünk itt.
Egymás után teltek szilvalekváros üvegek, készült a selymes és mámorítóan finom ketchup, amit még tésztára vagy pizzára is kenhetünk, ma pedig még egy csodás (szilvalekvárt rejtegető)fánk is beugrott.
Ezzel párhuzamosan apósom remek aszalószekrényt készített, így elkezdtük az aszalást is a legszebb és legigazibb szilvával, a Mária Terézia által oly nagy becsben tartott beszterceivel!



Csatasorban először a szilvalekvár:
A receptet párom édesanyjától tanultam idén nyáron.

Az álmosan dongó méhekre ügyet sem vetve szedj le kb. 4-5 kiló besztercei szilvát, miközben élvezed a nyárvégi délután minden pillanatát. Mormold halkan Kosztolányi lázas versét http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/kosztola/osszes/html/vers1001.htm#25, és ne törődj vele, ha az a harminckét év, már nem annyi...
A szilvát mosd meg, magozd ki (az igazi jó besztercei ritkán férges, közepes méretű, kellemesen édes és nem túl leves) és mérd le.
Minden kilóhoz 10 deka cukrot számolj. Igen, elég lesz.
Egy nagy vaslábosba öntsd 0,5 dl víz és 0,5 dl ecet keverékét.
A vaslábos alját szépen tedd ki a félbevágott szilvaszemekkel, úgy, hogy a vágott felük nézzen lefelé.
Erre tedd a többi szilvát, majd a tetejére ismét egy fegyelmezett sor: a szilvaszemek vágott fele most felfelé néz.
Szórd rá az összes cukrot (logikusan pl. 4 kilóhoz 40 dekát), és lefedve tedd hűvös helyre, kamrába az egészet, hadd olvadjon meg jól a cukor.
Akár másnapig is várhatsz vele, de pár órát mindenképpen érdemes. Közepes lángú sütőbe tedd lefedve és süsd 4 órán keresztül.
Ezt követően gázlángon, állandóan kevergetve kb. 20-30 perc főzési idő vár még rád, de ezzel kész is! A teletöltött üvegekben gyönyörködve még megsimíthatod őket a japán költő soraival (melyeket - minő véletlen - ugyancsak Kosztolányi ültetett át magyarra):

       "szilvafáim illatát,
      bár szirmait a szél lefújja,
   még őrzi a ruhámnak ujja
   és lelkemen mint álom illan át."