Káposztás pogácsa

Nem tudom, ki hogy van vele, de ha már káposztás tésztát csinálok, biztos, hogy az egy fej kápi magasan az igényszint felett van, már ami a cvekedli folyamatos fogyasztását illeti. Ezért egy ideje már csak egy ebédnyi adagot készítek, és a megdinsztelt káposzta a továbbiakban friss pogácsában végzi - a család nagy örömére.

Állítom, hogy sok sütőipari cég hatalmas tévedést követ el, mikor nem használja ki ennek a remek zöldségnek az adottságait. Megfigyelte már valaki, hogy a rétesesnél is a káposztás mindig "éppen elfogyott"?
No, de ami ott hiányzik, azt mi megsütjük!
A recept Hargitai György érdeme, és bár természetesen az évek alatt finomodott ez is, önmagában is nagyon finom és kiadós pogi lesz belőle.

Hozzávalók:
Pogácsa:
1 kg finomliszt
5 dl langyos tej
1 csapott evőkanál só
1 kávéskanál cukor
2 nagy evőkanál zsír
2 tojás + 1 a kenéshez
5 dkg élesztő
15 dkg jó minőségű v. füstölt sajt

Én a pogival kezdek, mert a kelesztés ideje alatt van idő a káposztára.
Az élesztőt elkeverem 1 dl meleg tejben (Kb. 38-40 fok), 2 evőkanál lisztet teszek hozzá, a tetejét is megszórom liszttel, és lefedve hagyom.
A szépen megemelkedett egynemű "minikovászt" aztán beleteszem a liszt közepébe, hozzákeverem a zsírt, a tál szélére (körbe) szórom a sót, beleteszem a tojást és a maradék tejet fokozatosan hozzáadva szépen összegyúrom a tésztát. A végén pár percig dagasztom, majd langyos helyen kb. egy óra alatt megkelesztem.
A megkelt tésztét kb. fél centi vastagra nyújtom, rákenem a káposzta felét, majd vagy behajtogatom, vagy feltekerem. Vannak, akik nem szeretik a hajtogatást, ők tekercselhetik is a tésztát, aki viszont a régi iskola híve az jobbról-, balról középig-, majd fentről-, lentről szintén középig behajtja a tésztát.
Elfordítom 90 fokkal, és újra ellapogatom. Óvatosan csinálom, mert ha kiszakad, már nem lesz leveles, inkább várok pár percet, hogy a tészta újra nyújtható legyen. Eleinte kézzel dolgozom, mert a kéz hője is segít a nyújtásban, később sodrófával egyenletesre lapítom a tésztát. A káposzta másik felét is rákenem, majd újra hajtogatom (v. tekercselem). Az eredeti recept ír még egy hajtogatást 10 perc múlva, de akkor nekem túlságosan magas lesz a pogi (leesik a kalapja), ill. esélyesen kiszakasztom már a tésztát, ezért azt inkább kihagyom, de tündérkezűek megpróbálkozhatnak vele. (aki még egyszer nyújt, az még egyszer tíz percet szánjon a pihentetésre)
Az én két hajtogatásos verzióm után kb. 15 perc pihentetésre van szükség (ezalatt lehet sajtot reszelni, tojást keverni, sütőt kb. 175-180 fokra felvenni).
A kipihent pogitésztát óvatosan másfél ujjnyi vastagságúra nyújtom, egy kb. 5 centis pogácsaszaggatóval kiszaggatom. Erre nagyon figyelek, mert a tésztát nem lehet újra összegyúrni! Nagyon szorosan és okosan kell kiszaggatni, hogy minimális leeső legyen. A leesőket persze picit összenyomogatjuk és sütjük; finom az attól még, csak nem olyan csini.
A pogácsákat sütőpapírral bélelt tepsire teszem, lekenem egész tojással, majd megszórom sajttal.
Az előmelegített sütőben nálam kb. 20-25 perc alatt megsülnek.
Hálás és finom eledel.

Káposztás alap:
1 kg fejes káposzta (vagyis egy jó nagy fej, ha a cvekedlit sem akarjuk kihagyni)
5 evőkanál olaj
2 evőkanál cukor
1 vöröshagyma
1 csapott kávéskanál őrölt fekete bors
1 csapott evőkanál só

A kitorzsázott, lereszelt káposztát apróra reszeljük. Az olajon mézszínűre karamellizáljuk a cukrot, majd hozzáadjuk a hagymát, és kicsit megfuttatjuk. Hozzáadjuk a káposztát, sót, borsot, és közepes lángnál kicsit magasabban, de folyamatosan kevergetve megpirítjuk. Sokan mondják, hogy túl nagy lángon megég a káposzta, mások esküsznek rá, hogy a picit odakapott káposzta zamata az utolérhetetlen. Valószínűleg mindenki aszerint értelmezi, ahogy épp sikerül ;-).
Kb 15-20 perc alatt elkészül.

Friss kenyér

Vasárnap készült kenyerem elfelejtettem frissen lefotózni, így már csak a megszegett változattal kedveskedhetem.

A recept Limara jól bevált kenyere:
http://limarapeksege.blogspot.com/2008/11/mondhatom-ez-lett-mindennapi-kenyernk.html
melyen annyit változtattam, hogy
- az öregtészta fehér tönkölybúzaliszttel készült,
- a kenyérhez pedig 20 dkg finomlisztet és 30 dkg réteslisztet használtam a 30 dkg BL 80-as kenyérliszt helyett.
Ráfoghatnám, hogy a kísérletezőkedv diktálta az ismeretlenbe ugrást, de a tény az, hogy vasárnap délután Gödön kissé abszurd ötlet kenyérliszthez jutni.
Szerencsére a kísérlet elérte célját, én pedig frissen szegett házi kenyérrel nyithattam a hét boltját.

Kugler kalács

Ezi barátnőmtől kaptam a minap egy csinos aszaltszilvás felfújt receptet. A leírás így kezdődik: bármilyen töltetlen kalácsot szikkasszunk meg...
It's a problem, ahogy az angol mondaná, mert egyrészt nálunk a kalácsnak nincs ideje megszikkadni, másrészt nyomorúságos nejlonokba takarózott multikalácsokért nem sokan láttak még engem sorban állni.
Sőt, bolti kalácsért úgy általában... Ez alól kivétel a gyerekkor kis falusi péksége, de hát azok ugye még kalácsok valának, illetve a balatoni nyarak reggelei, mikor barátainknál vendégeskedve minden falatnak zamata van, vagy másképpen: olyankor az egész élet jólesik...
Nos, ezért úgy döntöttem, most megsütöm a magam kalácsát, kicsit nagyobb adagban, hátha valamennyi megszikkad belőle...
Egy Kugler receptet újítottam fel, melyben a tészta egy részét meleg vízben kelesztjük. Ilyen lett.

Napsütötte burgonyás kenyér

Csodálatos érzés ropogós héjú-, friss kenyeret kiemelni a sütőből, de az odavezető út az ritkán az. Legalábbis az én konyhámban folyton párhuzamos történetek zajlanak, és ritkán van lehetőségem arra az ihletett munkára, ahol csak egyfelé kell koncentrálnom: a kenyérre.
A mai burgonyás is olyan ajándék, mint egy gyermek váratlan mosolya, vagy az időjárás szeszélyes jókedve. Igyekeztem ugyan betartani az általam kigondolt paramétereket, de az öregtészta kétszer is kimászott a hűtőből, mire sor került rá, és a kelesztés is hosszabbra sikeredett, mint terveztem.
Azért legközelebb vigyázni kell az öt percekre, ez utólag jól látszik a képekből.
Szerencsére az íz is számít, és legszigorúbb kritikusom elégedett arckifejezése megnyugtatott.

Hozzávalók:
50 dkg BL 80-as kenyérliszt
25 dkg öregtészta (Készítést lásd B. Margit oldala, akitől ered ez az érdekes régi-új gondolat és Limara oldala, aki saját ízlése szerint tovább is gondolta ezt az egyszerű tésztacsodát)
10-15 dkg főtt-, tört krumpli
1 csapott evőkanál sikér
1 teaskanál cukor
1,5 teáskanál só
csipet aszkorbinsav
1,5 dkg élesztő
2,5 dl langyos víz (tej is lehet egy kis része)
1 evőkanál olaj

A hozzávalókat bedagasztjuk kb. 15 perc alatt kézzel v. 20 perc alatt géppel. Az olajat a végén adjuk hozzá, és már csak kicsit dagasszuk, hogy a tészta ne száradjon ki. Betakargatjuk v. kelesztőtálba tesszük, hogy ne fázzon, és kb. 1 óra alatt megkelesztjük. A tésztagombócot kinyomkodjuk és kb. 1 perc alatt újra átgyúrjuk. Én egyszer-kétszer odacsapom a gyúrótáblára még ha csak a babona kedvéért is...
A tésztát ezután kinyomkodjuk nyújtófával v. kézzel és a széleit behajtjuk, lenyomkodjuk. A behajtogatott tésztát finoman feltekerjük, és tekerésenként is lenyomogatjuk. A csinos tekercs végeit behajtjuk, lenyomogatjuk kenyérformára, majd kelesztjük.
A burgonyás kenyér kelesztését szeretem irányítani, mert lágyulhatnak, azaz olyan edényt választok, amiben főleg felfelé terjeszkedhet a tészta. Egy hosszúkás fedeles jénaim van, ezt kilisztezem kicsit, és ebben kelesztem újra a kenyeret. Az újabb kelesztés után (kb. 45-60 perc, konyhahőtől függően) nagyon finoman kiborítom a kezemre a tésztát, és óvatosan sütőpapírral bélelt sütőedénybe teszem (egy kb. 10 literes hosszúkás, fedeles vaslábast használok). A sütőt bekapcsolom 220-20 fokra.
Pengével kb. fél centi mély bevágásokat ejtek rajta, majd kb. 15-20 perc alatt hagyom, hogy a vágások szépen kinyíljanak. Vízzel megspriccelem, lefedem, és a forró sütőbe tolom. Kb. 10 perc után visszaveszem a hőt 190-200 fokra, és kb. összességében 40-45 perc alatt készre ropogósra sütöm a kenyeret. A kész kenyérkét rácsra teszem és hideg vízzel újra megspriccelem. Ettől kicsit cserepes lesz a héja, ami külön bájt ad neki.

Vadnyúl erdei lak módra

A különleges név azért kívánkozott ide, mert kb. ezeket a hozzávalókat lehet megtalálni egy kis erdei lak kamrájában, így tél végén. A recept teljes egészében a családfő kreativitását dicséri. Nemkülönben a nyuszi elejtése...
Végeredményben nagyon egyszerűen összeállítható elemózsiáról van szó, mely más vadból is elkészíthető.
Sajnos igen hamar el is fogyott, a képre ezúttal nem maradt idő :-).

Hozzávalók:

1 vadnyúl combjai és gerince
15 dkg füstölt szalonna
1 üveg szilvabefőtt
5 cl vörösborecet
2 alma
2 sárgarépa
1 petrezselyem gyökér
1 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
só, bors, kakukkfű, olivaolaj

A húsokat lehártyázzuk!, frissen durvára tört borssal megszórjuk, olivaolajjal picit meglocsoljuk és nagyobb-, magas falú tepsibe vagy vaslábosba tesszük.
A szilvabefőtt levéből kb. másfél decit aláöntünk, a borecetet szintén és a meghámozott zöldségeket nagyobb darabokra vágva úgyszintén belerakjuk.
A négyfelé vágott almát (héjával) és 4-5 szem szilvát a nyuszi köré rakosgatunk.
Ha szükséges, még egyszer megborsozzuk, sózzuk, kakukkfűvel megszórjuk és a húsokat a füstölt szalonna szeletekkel gyengéden betakargatjuk.
A tepsit fóliával alaposan lefedjük, és 180 fokra előmelegített sütőben puhára pároljuk. Amikor megpuhult, a fóliát levéve 210 fokon készre sütjük.

Köretnek parmezánnal dúsított házi krumplipürét kívántunk a szilvabefőtt maradék szilváival.
Végül St. Andrea 2007-es Áldás bikavérét választottuk hozzá.
A bor határozott karaktere, szép harmóniája és érett gyümölcsei kísérték utolsó útjára nyulunkat.

A vadnyúl kalandja a mákos buborék kaláccsal

Ma vadnyúl van terítéken, hogy stílszerű legyek...
A családfő készítette el, fogalmazhatunk így: erdei lak módra. :-)
Csak annyi teendőm maradt, hogy egy különleges kelt tésztát süssek, amivel megünnepelhetjük a tavaszias vasárnapot.
Limara receptjére esett a választásom, a mákos buborék kalácsot sütöttem meg:

http://limarapeksege.blogspot.com/2009/10/vkf-xxix-makos-buborek-kalacs.html


A megadott sütőformával ugyan nem rendelkezem, de a sógornőmtől kapott szépséges koszorú formában is gyönyörű lett a kalács.
A kalács. Ugyanis csak azt kísérte elismerés. Máskülönben váratlan lázadás tört ki családom felnőtt férfitagjainak körében, és töltelék tekintetében súlyos kritikákat kellett elkönyvelnem.
El kell ismernem, hogy nem ez a legfinomabb töltelék, mellyel találkoztam, de nem ítéltem olyan súlyosnak a helyzetet, végül azonban meghátráltam, és fogadalmat tettem a tévedés mielőbbi korrigálására.
A mákos töltelék itt egy amolyan másik mákos süti, hiszen liszt és sütőpor is van benne. Talán leginkább a  bögrés-mákosra emlékeztet, ami bennem sem kelt túl mély érzelmeket.
Ha újra készítem ezt a sütit, viszek bele egy csavart, és 8 gombócot klasszikus-, masszívabb diós töltelékkel töltök meg, majd a másik 8-at hasonló stílusú mákossal. Ha nem használok túl sok tejet, a kalács remélhetőleg elbírja majd, mert máskülönben a tészta fantasztikusan kiegyensúlyozott és finom (mint Limara többi receptje is).
Rögtön teszek fel képeket is.

És a kész kalács:

Gazdag sonkás-májas kifli

Rögtön ígéretet teljesítek.
Itt a többek által kért gazdag sonkás-májas kifli receptje.
Egy olyan kiflit szerettem volna készíteni, melynek nemcsak a tölteléke finom, hanem a tésztája is gazdag és ízletes.
Ez amolyan egy csapásra kétféle kifli, hiszen egyik felét sonkás-, másik felét májas töltelékkel töltöttem meg.

Hozzávalók:

1 kg finomliszt
Kb. 5 dl tej
50 dkg margarin
5 dkg élesztő
Kb. 1 evőkanál só
1 evőkanál cukor
4 tojás sárgája
1 evőkanál burgonyapehely
1 csipet aszkorbinsav
10-15 dkg sajt és füstölt sajt keveréke (én legutóbb ementálit választottam társaságnak)

Általában egy kis kovászt készítek, azaz 1-2 dl meleg tejbe (38 fokos) teszem az élesztőt, majd 1-2 evőkanál liszttel szépen elkeverem. Végül a tetejét is meghintem liszttel és letakarva 10-15 percig felfuttatom.  Ha túl hűvös van a konyhában, érdemes egy kis mikróban melegített tányért tenni a tetejére, hogy meg ne fázzon szegényke.

A többi lisztet átszitálom, mély tálba teszem, és hozzáadom az elkészült kovászt, majd a többi-, kb. azonos hőmérsékletű hozzávalót. A tej lehetőleg langyos legyen, de a zsiradékot ne olvasszuk fel, csak szobameleget használjunk. A sót a tál szélére szórom, onnan keverem majd bele, nehogy tönkretegye az élesztő munkáját, ha közvetlenül érintkeznek. Kb. 10-15 perc alatt szépen kidagasztom, majd pici vajat téve a kezemre még egyszer átgyúrom. Ezt követően kelesztőtálban duplájára kelesztem (kb. 1 óra).
Az elkészült tésztát kisujjvastagságúra vagy vékonyabbra nyújtom, éles késsel háromszögekre vágom, majd megtöltöm. A kifliket tojással (vagy "úri tojás-helyzetben" csak tojássárgájával) megkenem, majd a májas kifliket szezámmaggal-, a sonkásokat pedig sajttal v. egész köménymaggal (teflonserpenyőben átpirított az igazi!) szórom meg. Erre azért lehet szükség, hogy könnyebben dönthessünk, melyiket kóstoljuk meg először... :-)
 Variáció: a töltelék előtt olvasztott vajjal átkenhetjük a tésztát, így még lágyabb textúrájú lesz a kiflink.

Kakukkfüves-májas töltelék:
Hozzávalók:
1 fej lilahagyma  pici olajon megfuttatva
Kb. 20-25 dkg pulykamáj v. csirkemáj (a pulykamájat mindenképpen érdemes előtte kb. 1 órára tejbe áztatni)
só, bors, kakukkfű
Az olajon megfuttatott hagymához hozzáadjuk az összekockázott májat, és finom lángon néhány percig sütjük. A fűszereket a legvégén adjuk hozzá, hogy a só ne keményítse meg a májat.

Sonkás töltelék:
Hozzávalók:
Kb. 2 dkg vaj
1 evőkanál liszt
2 dl tej
Ebből pici sóval, fehérborssal, szerecsendióval besamell alapot készítek, majd hozzáteszek
Kb. 20 dkg sonkát és
8-10 dkg füstölt sajtot
1 szikkadt zsemlét tejben áztatok, majd jól kinyomkodva szükség szerint egészítem ki a tölteléket.
Bazsalikom, borsikafű egészíti ki a mesét, de évszakonként újhagyma v. petrezselyem is beleugorhat.

A lekent és kicsit újrakelesztett kiflik előmelegített-, 200 fokos sütőben kb. 20 perc alatt sülnek meg, de azért jobb ellenőrizni, és esetleg az első negyedóra után fóliával betakarni/vagy picit csökkenteni a hőt, hogy végül aranysárga-, roppanó külsejű-, de belül puha és finom kifliket emeljünk ki a sütőből.

Gödön sütik

Akkor én is belevágok.

Kedves Barátaim, kedves gödiek és kedves Látogatók,
kezdetben azért akartam elindítani ezt a blogot, mert szeretnénk létrehozni az  
első gödi süteményes- és kenyeres könyvet.
Az ötletet sok biztató hozzászólás, recept követte és követi, melyekkel remélhetőleg hamarosan itt is előrukkolhatunk.
Később arra gondoltam: saját és baráti-, családi körömből származó-, valóban kipróbált recepteket oszthatnék meg másokkal. Gyakran kérnek tőlem recepteket, miért ne javasolhatnám, hogy bátran nézzék meg a blogot, mert rajta van!

Végül azonban ezek kombinációja  és egy ráadás indított el: férjemmel gyakran vitatkozunk azon, melyik ételhez milyen bor illik. Mivel ő keresztül-kasul ismeri a bor világát, borszakértő és a borszakmában dolgozik, mindig tud számomra újat mutatni. Nekem egy alapfokú borszakértőim van, de lelkesen keresgélek én is, és szeretem a kalandozást ebben a világban.

Barátainkkal időnként borkóstolókat is szervezünk, melyek nagyrészt egy téma köré csoportosulnak. E borokhoz aztán szívvel-lélekkel és titokban! készült finomságok is felsorakoznak. A borkóstolók többnyire egy remek, kóstolós és beszélgetős estében teljesednek ki. Ezeket aztán végképp érdemes lenne időnként megörökíteni, annyi érdekes étel és ital bukkan fel! Sőt, csináltunk mi már pálinka-kóstolót és halálosan komoly-, szavazólapos krémes versenyt is, gyönyörű tanulságokkal...

Itt az idő, hogy írásos emléket is állítsak mindennek, és szeretettel invitáljam mindazokat, akik szívesen megosztanák másokkal kedves és kipróbált receptjeiket, gasztro-ötleteiket, bor-élményeiket stb., hogy vegyenek részt e blog gazdagításában.