2011. július 22., péntek

Vadlevendulás sárgabarack lekvár


Szédítően sokféle recept létezik a levendula variációjára.
Én akkor bonyolódtam szenvedélyes és hosszan tartó viszonyba a levendulával, amikor egyszer épp levendula virágzás idején jártunk Tihanyban, és rengeteg friss levendulát vásároltunk. Kirándulásunk során az őslevendulásba is eljutottunk, ahol olyan elképesztően és vadul tobzódik a levendula illat, hogy az a legmerészebb mediterrán álmokat is felülmúlja. Tihanyban már kétféle kabóca honos, így aztán a horvát tengerparti érzés garantált balatoni tájképpel is.

Hazatérésem után rávetettem magam a levendulázásra, mert ez a csodálatos növény különös viselkedésre képes ételek társításaként, de az abszolút győztesnek pillanatnyilag a levendula - sárgabarack bizonyul. Rengeteg - általam gyakran látogatott - magyar lap és blog írt már a levenduláról, de mostanában sok külföldi gasztro-blog és étterem oldalán is szembe találtam magam levendulás ételekkel és italokkal.
Ez a vadlevendulás sárgabarack lekvár szemébe nevet a legvacakabb esős napnak is.

Kis receptem, melyet a nagyok tapasztalataiból és saját odaégetett ujjacskáimból tanultam.

Hozzávalók:
3 kiló zöldségesnél előkóstolt-, igazán zamatos sárgabarack (pl. magyar kajszi) - ebből pár szemet megeszünk, a többi lejön a tisztítás során, de a végére maradjon két kiló...
2 zacskó Dr. Oetker Dzsemfix extra (2:1)
1 csapott teáskanál citromsav (patika)
Kb. 70-80 dkg cukor - sárgabaracktól és szájíztől függ, akár egy kilóig is felkúszhat édesszájúak esetében
1 löttyintésnyi barack pálinka (el is hagyható)
1-2 evőkanál szárított levendula virág (gyógynövénybolt, illetve kiskert)
Aki nem szereti benne a levendulát magát, az teatojásba is teheti, amit a főzés végén kivesz - így az íz megmarad. Én egy picit leöblítem és leszárogatom a virágot, és a főzés elején adom hozzá.
Franciaországban erősebben levendulázzák a lekvárt, itthon szelídebben bánunk vele, mert még szokatlan-, noha igen vonzó a szájíznek. Kezdetnek kilónként egy teáskanálnyit javasolnék, és ha nagy az ováció, lehet emelni a dózist.

Na akkor most jön a munkás rész:
Felteszünk egy fazék vizet, majd amikor már zubogva forr, belepotyogtatjuk a barikat. Ezalatt egy másik lavórba hideg vizet engedünk. A barackokat 2-3 perc után átszűrjük a hideg vízbe, és ők egyből leveszik kis sárga bundácskájukat. A magok és a bunda eltávolítása után lemérjük az anyagot, és ha megvan a két kiló, rászórjuk a cukrot, levendulát és a citromsavat. Jól elkeverjük, majd egy kis időre (1-2 óra) békén hagyjuk. Ezalatt felkutatunk és elmosunk pár üveget tetőstül, és ha dizájnos kedvünkben vagyunk, matricát, szép fedőt, alkoholos filcet is kerítünk. Az igazán profik celofánt is találnak.
Az idő leteltével beletesszük a dzsemfixet, majd közepes tempóban kavargatva felforraljuk az egészet, és néhány percig forralva főzzük.

A klasszikus iskola hívei ugorják át ezt a részt:
Menet közben előkészítünk egy lábast és egy szűrőt. A szűrőn áteresztjük a forró barack lekvárt, és jól kinyomkodjuk. A tiszta levet visszaöntjük a lábasba, pár perc alatt újra felforraljuk (sterilizáljuk).

A kész lekvárt üvegekbe töltjük, celofánnal és csavaros tetővel lezárjuk. Fejre állítva néhány percig pihentetjük, majd egy kis ráadás dunsztot is megszavazhatunk neki, hogy lassan hűljön ki.

Ez voltaképpen dzsemnek tekinthető, ám állaga finom, szűrt, lekvárszerű. A technikája viszont a dzsemre hasonlít. Az íze és az elvégzett munka után viszont senki sem lesz képes ezt a gyönyörűséget "ledzsemelni..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése