Kalácskoszorú - avagy ne már mindig bejgli!

Többször sütöttem már ezt az ötletes kalácskoszorút. Nagyon szeretem, hogy remekül variálható a tölteléke!

 A receptet, ha jól emlékszem, Gabojszánál is láttam Mákvirág néven, de Limaránál is megcsodáltam már. Persze kissé átalakítottam a családnak, illetve nem fordítom ki a szeleteket sütés előtt, mert nekem akkor túlságosan ellapul a kalács.
Nagyon látványos megoldás bejgli helyett, ráadásul a sült dió sokkal jobban érvényesül benne!
Hozzávalók:
    55 dkg finomliszt
    3 dl tej
    1 nagy csipet só
    1 tojás + 1 sárgája
    3 ek. cukor
    0,5 dl olaj
    2,5 dkg élesztő

A szokásos módon előbb kovászt készítek kb. 10 dkg lisztből, 1 dl tejből és az élesztőből 10 perc alatt. Hozzákeverem a többit és kalácstésztát dagasztok. Letakarva duplájára kelesztem, majd lisztezett felületen kb. 2-3 mm vastag téglalapot nyújtok belőle.
Töltelék:
    25 dkg őrőlt dió
    10 dkg cukor
    1 csapott mokkáskanál fahéj
    1 citrom reszelt héja
    kb. 5 dkg aprított aszalt sárgabarack
    kb. 5 dkg reszelt vagy apró kockára vágott marcipán
    3-4 evőkanál pikáns lekvár (sárgabarack vagy más is lehet)
A tésztát megkenem lekvárral, megszórom a dióval, amiben elkevertem a fahéjat és a citromhéjat, majd meghintem az apróra vágott aszalt sárgabarackkal és marcipánnal. Feltekerem mint a beiglit.
Egy nagy, picit kivajazott sütőlemezre sütőpapírt terítek és a feltekert tésztát átemelem rá. Karikába hajtom és szépen összeillesztem. Egy éles késsel kb. másfél ujjnyi vastagon bevagdosom és picit elfordítom oldalra, hogy a töltelék egy része pirulhasson is.
Letakarva kb. 30-35 perc alatt újra kelesztem, lekenem tojássárgájával és 170-180 fokra előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt készre sütöm.