A párom rengeteget utazik, és tündérien találékony, bár néha meghökkentő meglepetésekkel tér haza.
Egyik veronai útjáról (ahol azért annyi minden van...) vagy tucatnyi különböző liszttel tért meg. Remekül szórakoztam a figyelmességen, majd megpróbáltam felnőni a feladathoz. Mivel olasz szókincsem elég csekély és csak a gasztronómiai alapokra korlátozódik, a neten böngésztem, vajon miféle lisztek sorakoztak fel kamrámban. Nem sokra jutottam, így vállvonogatva bekevertem az egyiket (búzacsírás, korpás? kenyérlisztnek azonosítottam) öregtésztának - talán ad némi plusz zamatot egy fehér kenyérnek. Persze, ahogy ez lenni szokott, rögtön elkezdtem álmodni egy kerek, rusztikus kenyérről...
Végül aztán kisült! A legjobb, hogy gyönyörűen laza a szerkezete, mégis kellemesen nedves és vidám kenyérke lett! A kisfiammal együtt reggel dagasztottuk, de kellemes emléke maradhatott, mert délután ébredve ez volt az első kérdése: "fiss kenyér?"
"Fiss" vajas-mézes kenyér nagy pohár forró teával - ez az én válaszom egy decemberi hétköznapra!
Hozzávalók:
- 20 dkg öregtészta (előző nap: fél kiló búzacsírás/korpás BL 80-as kenyérliszt, 1 dkg élesztő és 3 dl víz összegyúrva, szobahőn pihentetve éjszaka. Másnap egy gyúrás után mehet a hűtőbe.)
- 50-55 dkg BL 80 liszt
- 2 dkg élesztő
- 1 negyed kávéskanál aszkorbinsav
- 2 tk. só (edény széléről szórva)
- 1 evőkanál burgonyapehely
- 1 teáskanál cukor
- 350-360 ml víz
- 3 ek. olaj (végén)
A tésztát a száraz hozzávalókkal kezdve összekevertem, kidagasztottam és 45 percet kilisztezett szakajtóban pihentettem. Lazán összenyomkodtam, de nem nyomtam ki minden levegőt. Szépen újra összegombócoltam, és visszatettem a szakajtóba egy újabb 35-40 percre.
230 fokra előmelegített, gőzös sütőbe tettem. Az első 20 perc utána hőt visszavettem 180 fokra. Kb. 35 perc alatt sült készre. Még forrón végigkentem vizes ecsettel (azaz én kézzel, szeretem azt az érzést, amikor egy kenyér elkészül). Rácson hűtöttem. Hamm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése